Az megvan, hogy egy kaméleon bemegy az ivóba és kér egy pohár vizet? Ez kérem nem vicc, ez egy kőkemény westernfilm.

Az megvan, hogy egy kaméleon bemegy az ivóba és kér egy pohár vizet? Ez kérem nem vicc, ez egy kőkemény westernfilm - ami ugyanakkor rém vicces. Pedig western és vígjáték kettőséből egészen ritkán sül ki valami jó, még ritkább, hogy valami ilyen jól működjön mindkét zsáner keretein belül.

A Rango vérbeli western. Alapvetése, miszerint különös idegen érkezik a jó pár bajtól szenvedő, poros, de tényleg poros kisvárosba, jól ismert; ha kettőnél több filmet láttunk a műfajból, már biztos volt szerencsénk ehhez a felálláshoz. Idegenünk ráadásul szerencsés véletlenek sorozatának folyományaként a város védelmezőjének szerepébe pottyan. Szerep, bizony éppen ez az, ami a személyiségi problémákkal küzdő, színészi babérokra törő kaméleonnak kellett. Megtalálni látszik önmagát, vagyis egy lehetséges önmagát, noha kétség kívül nem méltó a ráosztott feladatra...kezdetben. De ez már csak így szokott lenni. Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, ha szőrösszívűek lennénk, hogy a Rango története semmi újdonsággal nem bír, ám ez alig sportszerűbb, mint A Gyűrűk Ura sztoriját úgy lecsupaszítani, hogy "emberek mennek."

A Rango főszereplői állatok - ez már eleve elég ahhoz, hogy az újdonság erejével hasson, de ha mégsem, hát ezek az állatok aztán nem hasonlíthatók egyetlen animációs film gárdájához sem. Zord külső, szikár ábrázat, morbid fogyatékosság jellemzi ezeket az egytől egyig, kívül-belül defektes figurákat; némelyről első blikkre, vagy még a továbbiakban sem állapítható meg igazán, miféle szerzetről is van szó. A sajátosan megjelenített alakokból mókásan tűnik ki rikító színével és hebehurgya természetével a főhős - egy kaméleon, ugyebár. Kedvelhető pofa ez a Rango, már csak azért is, mert a nevettető momentumok java hozzá kötődik, s emellett megvannak a maga szürreális pillanatai is, valahogy úgy, mint Sparrow kapitánynak Davy Jones börtönében.

A szereplők és a vadnyugati közeg már önmagukban elegendők a figyelem lekötéséhez, de egy kibogozandó rejtély, egy páratlan akciószekvencia, a szellemes filmes utalások, a különleges képek és animáció (az ILM első animációs munkájáról van szó, az operatőr-konzultáns pedig Roger Deakins), a nagyszerű színészeket megmozgató magyar szinkron és a gyerekfilm határait feszegető humor is mind-mind kiválóan szolgálják az év alighanem legkülönlegesebb animációs filmjét - mert lesz itt bőven még hasonló produkció, de a Rango már csak abban is nyertes, hogy 3D nélkül nyeri meg közönségét. Mert meg fogja. Hiszen mindenki szereti a jó vicceket és a jó filmeket. Az megvan, hogy egy kaméleon bemegy az ivóba és kér egy pohár vizet?

kövess minket facebookon!