Peur(s) du noir (2008)

A Fél(ek) a sötétben egy animációs rövidfilmekből álló horror-antológia, melyben elismert képregény-rajzolók és illusztrátorok jelenítik meg vélt vagy valós félelmeiket. A hat eltérő történet mindegyike magas színvonalat képvisel, az összképet egyedül Norman McLaren munkásságát idéző absztrakt animáció rontja. Bizarr bogárszelem, japán szamurájhorror, kutyákat sétáltató Joker, gyilkos krokodil és az ijesztő sötétség, elég széles a repertoár a para-faktor feltornászásához. A zsigeri félelem beköltözött a moziszékek közé, egy-két helyen már az elviselhetetlenségig feszítve a húrt, egy jó ideje előszereplős filmnek sem sikerült annyira kikészítenie, mint ennek a horror-antológiának. Ha nem erőltették volna a történetek egybefűzését és az absztrakt animációs szegmens a vágószobában végzi, akkor az utóbbi évek legjobb horrorja, így csak egy piszkosul erős darab.

Le Tueur (2007)

Ha francia bűnügyi film, akkor Jean-Pierre Melville neve mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Cédric Anger elsőfilmes rendező megpróbál a nagy előd által kitaposott ösvényen haladni, de ez csak hellyel-közzel sikerül neki. A történet nem valami egetrengető, Dimitri Kopas azt a megbízatást kapja, hogy minél előbb végezzen a pénzügyi befektetésekkel foglalkozó Leo Zimmerman-nal. Profi bérgyilkosunk fel is deríti a terepet, gyorsan leszervez egy találkozót a leendő áldozattal. Az erőteljesen paranoid hajlamokat mutató befektetési szakember viszont egy olyan alkut ajánl neki, amit elég nehéz visszautasítani. A cselekmény tartogat egy-két meglepetést és a hangulat is jól eltalált, valami mégsem stimmel. A bérgyilkost alakító Grégoire Colin leginkább egy falusi disco helyi keménylegényére hasonlít, játékával sem képes rátermettségét bizonyítani, így szerepében teljesen hiteltelenné válik. Hiába erős Zimmerman karaktere, a bérgyilkos nem tud felnőni az áldozathoz és ezen még egy feltűnően csinos oldalborda sem segít.

Nord (2009)

Norvég road-movie, fűnyíró helyett motoros szánon. Jomar Henriksen, az egykori síbajnok csendesen éldegél faházában és egy idegösszeroppanást követően pályagondnokként tengeti mindennapjait. A munka egyre terhesebb lesz számára és nem sok hajlandóságot mutat az emberekkel történő normális kapcsolat kialakítására sem. Egyik nap váratlanul beállít egy régi barátja, aki egy ütés-váltást követően elújságolja a jó hírt: Jomar-nak van egy 4 éves kislánya valahol fent a hegyekben. A saját maga ellátásával is nehezen megbírkózó újdonsült apuka a faház felgyújtása után motoros szánra pattan és elindul a messzeségbe. Útja során találkozik egy nagymamájával egyedül élő tizenéves lánnyal, akiknél egy rövid ideig vendégeskedik, majd egy húszas éveiben járó homofób sráccal hozza össze a sors, végül pedig egy nyolcvan éves öregúr társaságát élvezheti. Kellemes humorú, szépen fényképezett alkotás, aminek legerősebb pillanatait az ideiglenes pihenőhelyek közötti csodálatos zenével aláfestett utazások jelentik.