reznor pénteken megígérte, hogy itt lesznek, hát itt is voltak és itt is maradnak (*szívére mutat*), míg világ a világ, de ae első tokyo hotel koncertjéig biztosan. 2005 nyarán, mikor legutóbb élőben láttam őket, elkövettem azt a hibát, hogy túlzásba vittem az alapozást, így…

...avagy norbi és réka szerint a sziget.

az elslamposkodott második nap után lóti-futi következett. programot szervezni nem mennyország, ott lenni mindenhol pedig már ránézésre fizikai képtelenség. nem is jött össze, de hát a szigethez hozzátartozik a közepén félbehagyott/elkezdett koncert. csak az esőt tudnám…

az emberek állatok. a civilizáltság bármely foka pillanatok alatt képes lebomlani róluk, ha valami rendkívüli dolog történik velük: nem kell az, hogy pisztolyt fogjanak a fejedhez, vagy megnyerd a lottó ötöst, elég ha szembejön veled egy sztár - egyéntől függően ez lehet…

"give me a break!" akár ez is lehetne a mottója a második, meglehetősen röpke szigetelős napnak. most egy kis nyekergésnek kéne következnie arról, milyen hulla voltam egész nap, ehelyett férfiasan megvallom, hogy csak a the chemical brothersre értem ki - bármennyire is…

ha bő öt évvel ezelőtt azt mondom, matt damonból lesz korunk legnagyobb akciósztárja, valószínűleg fejemre borítasz egy rézkondért és addig döngeted, amíg elfelejtem ezt a baromságot. hisz a jó will huntingból, danny ocean halkszívű csatlósából, szóval ebből a jólfésült…

mostanában minden bulibeszámolómban ott virít a konklúzió, hogy "öreg vagyok én már ehhez a szarhoz", és mégis, az ember nem lehet elég rottyadt a szigethez, mert ott aztán a kor igazán nem számít, hisz egyszerre megfiatalít és sírba dönt. nekem például egy csomó…

az első film szórakoztató zsánerdarab volt: a történet alapját klasszikus zombiváz szolgáltatta, újdonságot csupán a körítésben találhattál. jó színészeket, (most már nem annyira) újszerű rögzítést és a mainstreamre hajazó eurocinemát jellemző koszos nihilt…

ezek a sárgák nem most jöttek le a falvédőről. a simpson-család idén tölti be huszadik életévét. 1987-ben az írónak készülő, amúgy egy nyulas képregényből (life in hell) élő matt groeninget a fenti strip rajongójaként megkereste james l. brooks, a the tracy ullman show…